„Attila verseinek nagy visszhangja van. Ringyó, nyavalyás közönség, – … a Nagyon fáj-ból 80–100 példány fogyott, a legszebb verseiből fogyott ennyi két év alatt, 2 pengőért, vagy 2,60-ért s hogy négykézláb bemászott a tehervonat két kocsija közé, 2000 példányt adott el Cserépfalvi 7 pengős áron három hónap alatt az Összes versekből. Külön akusztikát kaptak a halállal…

Elönt a keserűség. Még tapsoltok?

…Ilyen természetes halált csak egy költő halt még a magyar irodalomban, Petőfi Sándor… Nem bírta volna elviselni azt, ami következett. Attila sem. Azt csodálnám, ha élni tudott volna, s ezt csodálom néhányunknál is, akik még élünk.”

RADNÓTI MIKLÓS, NAPLÓ, 1940. DEC. 28.