A bérház olyan magányos volt, mint egy hegedű. Hacsak a szél nem futkozott a lépcsőházban.

Messze ragyogott a királyi palota zöld kupolája, mint egy török fürdő. Kicsinek tetszett.

Az elhanyagolt kertben néha-néha egy ember ment el, olykor pedig hóembereket csináltak kukla gyerekek és végigvágódott a hosszú falon a hold, különösen a telihold.

Bérház

Huszonnyolc méter magasig
egy fa a bérfalak közt állva
s bezárva fölmagasodik
az ég áttetsző magasába
rálátok egymagas velem
zöld ágacskáit rázza rázza
a könnyű szél a végtelen
ez az ő halhatatlansága.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]