Tánczos Zsolt pszichológus maga is tán sch-ás volt, de kíméletlen pontossággal kutatta a látásmaradványosokat, hogy szisztematikus fényingerekkel fejlessze a gyerekek feltételes reflexeinek kiépítését, a Gizella út sarkán volt az intézet, később kikönyököltek az ablakokon és hallgatták a villamosok csilingelését, a hetes járat járt arra. Tavasz is volt. Zsolt aztán eltűnt a ködben, a tihanyi pap fia volt, mogorva, édes morgó ember – az egyetemi hallgatók egy szót sem értettek az előadásaiból, de nagyszámú nemzetközi pszichológiai folyóirat közölte tanulás-lélektani kísérleteinek különös eredményeit. Göndörös, fekete haja a homlokába hullott, alsó ajka kissé előre tolva, megfontolva és cuppogva, de nagyon kedvesen beszélt.