Supka Manna művészettörténész azt mondta:

– Te, sört iszik az a lány? És ki ez tulajdonképpen? És bíborra van festve a körme? Még a szeme se áll jól.

– Annyira szép?

– Na, ja. Én is ittam, rengeteget.

– De kibírtad.

– Alig. De jó is volt!

– Most meg itt röpködsz fekete bársony ruhában a kerthelyiség repkénye alatt.

– Apádat szeretted?

– Na, ja. De jó is volt!

Unoka

Mit tartogat mint sorsot en-kezében
szívószállal sört iszik szépszerével
csalékony szemmel ez a kisleány?
bár azt is gondolhatják voltaképpen
e könnyű perc nem tartozik reám
mint a nagyapja ülök csak a széken
elveszve saját sorsom édenében
s közömbösen saját sorsom iránt
mit már mindenki ért talán csak én nem
s ami hamarosan a mélybe ránt
Kik szeretik és kik fogják szeretni
akikhez képest apja-anyja semmi
e csókot szájat sorsa mire szán?
kiről a szemem nem tudom levenni
pedig maga az édes unokám
Csak beültünk a vendéglőbe enni
maceszleves rántott sajt ára mennyi
nem is fordult meg bennünk igazán
jó lenne gyorsan mindenkit szeretni
ezen a halhatatlan délután
Lángokra szabdalt tigrises szemében
ki lobban lopva lángra és ki ég el?
ezen a verőfényes délután
elmúlt életem földúlt édenében
szemembe lobbant en-tragédiám.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]