– Alázat, fiam – mondta Éder-Szászy gyóntatóatya a piarista kápolnában a rácson át, borostásan kopasz fejét simogatta.

Ő viszont akkorát káromkodott magában – annyira nyomta térdgolyóit a térdeplő –, hogy soha nem számított aztán kegyelemre. Nem is mert három hétig áldozni, azalatt pedig el is kárhozhatott volna.

Karácsonyi anzix

Ne gondolkozz sérelmeden
és kárpótlást ne várj,
bolyongj a földi téreken,
mint száműzött király,
aki már mindent megkapott
az Istenétől egyszer,
mit élete még tartogat,
olyan csak, mint a kegyszer.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]