Fékezhetetlen természete volt. Ajaj.
A medve
Ki a mindent akarja
az csak a semmit kapja
és üres tőtikével
lesz tele csak a marka
Habzsolna az csak enne
mint erdőben a medve
nincs nála drága málna
verekszik arra-erre
Az össze-vissza kapkod
mohón keresve vackort
ölelő bánatában
saját arcába csapkod
Az mindent összetörhet
sehol se talál többet
útról-útra rohanhat
csak a bozótba törtet
Befelé egyre beljebb
a meredeken lejjebb
nem érti a magában
rejtőző veszedelmet
Úgy érzi az csak kinn van
a tüskében csalitban
a málnában szederben
nem tudja hogy az itt van
Itt-itt a belsejünkben
dögvész természetünkben
mitől nem szabadulhat
e földön egyikünk sem
Belül van tüske málna
a medve ifjúsága
hiába tör törekszik
a szabadulására
Nem lelhet soha egy-két
bogyón kívül az emlék
fanyar szúrós szagán túl
nem lel csak medve medvét
A saját medveségét
a markolt semmit és még
sebet mitől reméli
azt hogy a medveség szép
De a medveség ronda
nagykörmű és goromba
s csak úgy bír ember élni
mintha nem medve volna.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]