A nagyapa paraszt-mezítláb jött Breszlau környékéről, úgy állt az Óriás utca keramitos udvarán – mezteláb – mint a fejedelem. Ha lánya, a tündérszép Gizi, a kedvenc hozzáhajolt, valami kesernyés földszagot érzett áradni belőle. Ha a muszklijába törülközőt szorított, hárman se tudták onnan kirántani. Ekkor már milliomos volt. Letkésre járt vadászni, de a kutyáját le kellett lőni. Nem bízta másra. |
Talán a föld
| E föld talán, mi életben maraszt, |
| ez a megszállott, legyötört paraszt- |
| tapodta föld. Hol éltem magam is, |
| mit elmosott lábunk alól a víz, |
| e füstszagú, fakószínű pokol, |
| ahol magam is égtem valahol, |
| talán e föld még életben maraszt. |
|
| A lágy olajfák selymesfényű kertje, |
| a sziszegő kis szelekbe keverve |
| a fanyar illat, nádak ördögi |
| égre meredő rőt szuronyai, |
| a vízszagon elúszó lassú csónak |
| mint arany pengőt cipeli a holdat, |
| a lágy olajfák selymesfényű kertje. |
|
| A dél, a dőlt fény őrült ordítása, |
| a nap, a kék ég őrült óriása |
| ahogy kikel magából tele torkig |
| a paraszti világon végigordít |
| hogy zeng belé az ocsú és a mag |
| s a levegő üvege meghasad |
| a dél, a dúlt fény őrült ordítása. |
|
| A szőlőgyökerek paraszti karma, |
| amit nem pótol glória, se karma |
| a föld mélyébe rejtett borona |
| által se kivethető korona, |
| hol magmák nyugszanak paraszti kéjjel, |
| és széjjelpattanhatnak egyik éjjel, |
| szőlőgyökerek mély paraszti karma. |
|
| Úgy tart e föld, emelve és lerántva |
| magához, ahogy egy pokoli dáma |
| s szorít, szorít, kiszorítja belőlem, |
| ami veszendő, léha, felelőtlen, |
| ölelve fojt, agyonölelve öl meg, |
| ágyából ne keljek fel soha többet, |
| ölel e föld, emelve és lerántva. |
|
| Az alkonyatban lebegnek a fák már, |
| az ereimben sok poroszka mászkál, |
| kifordulnak az akáclevelek, |
| szélpörgetve, szeret vagy nem szeret? |
| őriz a föld még, ez a vén paraszt- |
| asszony tapodta föld és itt maraszt? |
| vagy az alkonyban elszálltak a fák már? |
|
| Talán nagyapám ismeretlen álma, |
| paraszti álmok paraszt ideálja, |
| paraszt tenyérben összetört paraszt |
| ráncok hege mi bő sebet fakaszt, |
| bőrpoharából kiszakad a vér, |
| egeket követel, ha égre kél, |
| talán nagyapám ismeretlen álma. |
|
| Föl-föl az égig vagy a földbe le, |
| kék ég köpenye, talaj vörhenye, |
| máriás zászló és földmélyi csárdás |
| remegtet haragot és megbocsátást, |
| kettős kereszt a homlokukba verve: |
| pokol dárdája, az Isten keserve, |
| föl-föl az égig vagy a földbe le. |
|
| Csak valaki egyszer már döntene. |
|
|
|
|