|
Karibu őseinknél abdgo volt az északi szél neve, és az abdguorpok szóval nevezték meg a szenvedést. Karibu őseinknél a kemény északi szél jelentette a szenvedést. Ha vadászok nekivágtak ennek a maró fújásnak, megfagyott az arcuk, a szemük eljegesedett, s ha időben nem találtak maguknak menedéket, ha időben nem építettek hókunyhót, az életüktől is elbúcsúzhattak. Karibu őseink tudták, mi a szenvedés, tudták, olyan, mint mikor az északi szél nekitámad az embernek. Vajon most meg tudjuk-e nevezni azt a dolgot, amiből az emberek szenvedése fakad? Vajon lehet-e a mai világban menedéket találni, ami megóv az északi széltől?
ESZKIMÓ ASSZONYOK BÖLCSESSÉGE
|
Társaim
| Az emberhang csak akkor torzul el, |
| hogyha idefönn társaira lel, |
| addig csak fekszik, mint a hírharang |
| tengerfenéken ösztönös-alant, |
| majd fölhozzák, fogdossák, szeretik |
| mohó és mocskos emberkezeik, |
| köpheted-lökheted, megvetheted, |
| nem váltanak meg, csak az emberek. |
|
|
|