Karibu őseinknél abdgo volt az északi szél neve, és az abdguorpok szóval nevezték meg a szenvedést. Karibu őseinknél a kemény északi szél jelentette a szenvedést. Ha vadászok nekivágtak ennek a maró fújásnak, megfagyott az arcuk, a szemük eljegesedett, s ha időben nem találtak maguknak menedéket, ha időben nem építettek hókunyhót, az életüktől is elbúcsúzhattak. Karibu őseink tudták, mi a szenvedés, tudták, olyan, mint mikor az északi szél nekitámad az embernek. Vajon most meg tudjuk-e nevezni azt a dolgot, amiből az emberek szenvedése fakad? Vajon lehet-e a mai világban menedéket találni, ami megóv az északi széltől?

 

ESZKIMÓ ASSZONYOK BÖLCSESSÉGE

Társaim

Az emberhang csak akkor torzul el,
hogyha idefönn társaira lel,
addig csak fekszik, mint a hírharang
tengerfenéken ösztönös-alant,
majd fölhozzák, fogdossák, szeretik
mohó és mocskos emberkezeik,
köpheted-lökheted, megvetheted,
nem váltanak meg, csak az emberek.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]