Rigó

Mint régi rigó szól a dal a bokrok sűrű alján lehet hogy nem vagyok magyar csak szerb vagy régi talján én mégis kihúzom magam mint Ady Isten balján lehet hogy nem vagyok magyar csak rigó Isten ujján „Szállj költemény szólj költemény” ahogy a rigó rebben ha nem akad el a remény a régi énekesben pedig meg kéne dögleni a bokrok sűrű alján ha nem kiáltana Lenin fölülről hogy „maradj már!” Ó nekünk Lenin kellene Lenin dörgedelmes ujja a kopaszsága kelleme nem Nietzsche Zarathustra ki asszonyt verni kényszerít a bokrok sűrű alján helyettük legalább Lenint dühömben helyben hagynám Lenin Lenin Leninke – a rigó szól a fán – gondoltuk eleinte Te kellesz igazán e magyarosi népnek mely nem tud dönteni adjon hálát az égnek hogy az övé Lenin Lenin Lenin Leninje s oly boldog véle majd ahogy a barom szinte amit igába hajt aztán jött a rigócska és egy dalt énekelt s a forradalom óta Leninünk elszelelt Azóta csak magyar van száz eldugott helyen kocsmában és avarban és egyetemeken fütyölnek énekelve mint ágon a rigó dicsői a nemzetnek hogy bátran élni jó Pedig nem élni kéne főleg nem mindenáron hanem tenger vizére hágni mint József Áron átkelni Óceánon szagos füvet kaszálva s gondolni könnyben ázón a vesztes Óhazára De mi csak itt maradnánk a bokrok sűrű alján csak szerb vagy régi talján vagy Ady Isten balján vagy egyszerű rigócska Verecke híres útján vengerszki magyarocska rigócska Isten ujján.