Nyúl-ország

Magunk vagyunk a fűben szőrösen egyszerűen egy zugban lapulunk csak míg eldördül a puska vagy átfutunk a réten suhanva észrevétlen óva a fenekünket ahogy Augsburgnál üget haza az őslakosság fenekükbe egy bolhát se lehet beledugni úgy megtanultunk futni Naná – nyulak vagyunk mi Itt dörren és ott dörren elhullunk egyre többen menekítve az irhát mit ránk szabott az ország Lapulunk közben bagzunk hogy azért megmaradjunk ha futunk Géza óta haza vagy a nyúlólba makogva szemlesütve Álmos unokaöccse merész és lanka réten meghalunk kéremszépen időben Nyúlvidéken Minden vagyunk csak hős nem valami rossz bendőben végezzük lében ázva és jól megpaprikázva adnak mellénk nokkedlit tócsnit s ha az se tetszik kanállal vagy villával széttörött burgonyával tálalnak föl a tejföl is ránk löttyentve elköl s amíg borul a lábas a végén fölkínálnak valami Nagy Királynak De egyszer még az egyszer a nyúlnemzetség felkel senkivel nem egyezve finom fülét hegyezve megunva az egészet a pusztákra kilépked és jönnek seregestől maga László fut elöl most nem nyúl nem keresztény hanem vért kieresztvén százat halomra öl még s az övé lesz előbb még hatalom és dicsőség. És Nyulak többé nem leszünk és nyúlpaprikást sem eszünk!