Vasárnap

Már csak az apám jár eszemben mint egy kíméletlen előd rágondolok megveszekedve minden vasárnap délelőtt előmbe állt és prédikálva a nagy titokra oktatott és belevájva a gigámba hogy mért vagyok aki vagyok a lágy hang lassan őrületbe váltott át és mint a sasok fojtott torkom fölött kerengve csak ordított és ordított aztán hűlten halkult a hangja az arc magához szoktatott a tükör üvegébe fagyva én vagyok aki ordítok.