A gyilkosok balladája

Amikor este fekszem hullára hűlt szobámban hol mindent megszereztem mire valaha vágytam a hószerű hengerben mi valójában az ágyam végül kilőnek engem ahogy egy rakétában. És szállok fönn az égen madár se száll különbül keringek észrevétlen különválva a ködből és lekattan az égő madártestkabinomban nem sírok mert nem illő sírni az én koromban. Csak nézem lenn a földet hol vér vércseppre gördül hol annyi embert ölnek s percenként puska dördül én is ölök egy asszonyt vérengzek nagytitokban röpülve dans le garçon és távirányítottan. Herceg kit sosem ért vád mert megölted anyádat csak odaraktad a létrát neki az ég falának hogy menjen föl a mennybe ha annyit szenved érted áldozatomat mentsd meg ma már csak arra kérlek!