Forradalmár

I. Majd márciusra márciusra hogyha eljön az Idusa megfésülöm magam fiúsra Majd szavazok a szabadságra telefonra vagy jó lakásra szavazok a most-vagy-sohára. Majd reggel fél ötkor kelek föl s nem érdekel a pénz a tejföl ha mindent kezdhetek elölről Kimutatom fogam fehérjét hogy többé ne hajoljak kétrét se gyermekeimért se pénzért Nem nézek se jobbra se balra nem utazom Bükre se Balfra ha az isten is úgy akarja.   II. Addig viszont még február van ahogy áru az áruházban a hidegben kéremalássan Addig a bunda bunda rajtam ha tíz körömmel magam varrtam ebben a hideg éghajlatban Addig – addig-élek-míg-élek – és sűrű vesepecsenyének eszem meg a magyar ebédet Tiltakozom – egy kicsit önként kicsit biztatva – hogy az önkényt úgy fogadjam el mint a törvényt De máskülönben jókat alva nem forgolódom jobbra-balra ha az isten is úgy akarja.   III. De ha még egyszer március lesz kicsit lányos kicsit fiús lesz lázadásom mindenkin túltesz Kiállok majd a nép-piacra hirdetem mi a nép igaza hulljon a férgese a gazza Szavazok majd a magyarokra felbőszülve és agyarodva a szabadok-ra vagy rabok-ra Ha a magyarok léghuzatja a márciust is megugatja s a játék vérre megy nem babra Ha nem szóra van szükség kardra ahogy magyarnak a magyarra – ha az isten is ugy akarja.