Egy kicsi agy

Egy kicsi agy van az agyamban egész más, amit akartam. Ő tiltakozik, mókázik, szétront, nem tudja, mi „kő”, mi salétrom. Liheg-röhög, handabandázik, közben az épület beázik. Szereti, akiket szerettem, de akiké sosem lehettem. Egy hülye. Jámbor és okos. Fogadáson – irtózatos. Fejjel megy a tükörbe, mintha csak ő törne össze. De a tükör is összetör! Magyarázhatom – hatökör. Egy kicsi agy van az agyamban, elrontja, amit akartam. Mindíg mondom a parlamentben, hogy ne rikácsoljon helyettem! Otthon móresre tanítom, sunyít, mint rekedt bariton. Megnyugszom. Éppen tárgyalok. De félek, szellenteni fog! Már reszketek! A bálterem közepén feláll meztelen! Mikor már mindent elintéztem, előáll: Ez egy csaló, kérem! Már eladtam az otthonom, azt mondja: Jaj, nem zavarom, de ez nem is az otthona, ennek nincs ágya, lábosa, ennek nincs hazája sincs! a rézkilincse fakilincs! Mikor végre a rendőrökkel megegyezhetek egyelőre, az áldomásnál jön elő: kérem, ez összeesküvő! Épp őszintének akarok látszani, mint szájban a fog, de végül csak a száj marad! Agyamban van egy kicsi agy. Mit nem akarok hallani, ordítja a sehonnai! A legszebb nőbe beleköt ez a tökelütött! A legjobb hazába is belerúg a lába! Csitítom részvényekkel, hogy majd csak jó lesz egyszer, csitítom kormányfőkkel, űrrel és űrbe lőtt fel műholdakkal, a tenger alatti búzaszemekkel, ő röhög az egészen, a legszebb női térden, és a templomi csendben böfög az eszetlen… Egy másik ő, egy másik én, egy közönséges költemény: ha a mindenség szétszakad, agyamban van egy kicsi agy.