Szállás
| Felépítettek, szörnyű, kicsi ház, |
| tizenkét tégla tartja össze vázad. |
| A mész fehér, a tervrajz nem hibás, |
| boltíveid hajolnak, mint a hátak. |
|
| Nagy üvegek vannak az ablakokban |
| és az ajtókon még nagyobb kilincsek, |
| a folyosón lépések zaja koppan, |
| de a vendég sohasem érkezik meg. |
|
| Most lakható a tér, körülhatárolt |
| és zárt, feszes. A lépcsők is kemények, |
| föl lehet rajtuk jönni. Az a pár folt |
| csak csirkevér. De úgysem értenéd meg. |
|
| Hiába magyarázom. Ez az asztal, |
| ezt rézsútosan a sarokba tesszük, |
| rámnézel váltig hallgató szavakkal |
| s én a kezedet fogom, mint a kesztyűt. |
|
| Azt mondanám, belakjuk egy-két év vagy |
| óra alatt kis örömeink nem várt |
| zugaival, a kamra is elég nagy, |
| abban tarthatjuk télire a lekvárt. |
|
| A hegyek is körül elég kemények, |
| hogy megvédjenek mindenféle bajtól, |
| nézd, egészen a körtefáig érek! |
| Le is vehetek egyet a teraszról. |
|
| Látod, látod, hogy nem falaztalak be |
| és elkészült szabályosan. Harang szól |
| a faluból. Kabátod ide rakd le |
| a kerítésre. Ugye, nem haragszol? |
|
| Ne sírj. Tudod, hogy mind meghal az ember. |
| Ki kell bírni, ha szeretünk, ha nem. |
| Van, ami megtörténik egyszer, |
|
|
|