Profán Betlehem

Elege van és elege lehet a sumákolásból a hangszálból elege van a népség igazából melynek bőrére ügyetlen kezek ásítva vernek marhabélyeget hisz a marha ki nem tör a karámból hisz óvja őt a jászolatlan jászol azt hiszem ebből elege lehet Elege van a pásztorok sötét tekintetéből ostorok rekedt csattogásából sunyi részegek taktikájából mikor az övét árulja mind a bőrét ösztönét szabad futását orra lüktetését a kemény szél otromba öklelését árulja el a sprészagu cseléd Elege van a Gáspár Boldizsár büdös tömjénéből matt aranyából faggyúvá töpörödött mirrhájából – benőtt homlok megroggyant csizmaszár bólogat három ütődött király s úgy néz a rózsaszínű csecsemőre hogy annak is elege van előre az egész hercehurcából mi rája vár: ordít, nyivákol vak csillagai bélcsikarásos barmai csökött és kisstílű júdásai között hogy látja – nincs is kit megváltani.