Halló, Krisztus

Már mindenféle krisztus voltam, sovány, erőszakos, dagadt, és úgy tarlottam, ahogy illik, ütés alá a vállamat. Hülyéskedő voltam, fölényes, aztán meghúzódó, sunyi, hogy el ne szóljam magam arról, amit ki kéne mondani. Az összes szerepet kiálltam, hogy ne tűnjek föl olyan nagynak, amilyen érdemeim vannak ebben a világmegváltásban. Az olajfák közt imádkoztam, míg elaludtak társaim, és azt kértem, hogy segíthessek egy emberen csak, valakin, de ez sem így megy. Jöttek értem és felszögeztek háttal az emberiségnek, hogy megértsem hiábavalóságomat.