Európai körutazás

Nem érdekel Európa fütyülök Európára fütyülök a körutazásra nem érdekelnek már a gótikus templomok a Loire menti csodakastélyok a kiszámított állomások a háromsávos autóút mentén fütyülök a csodazegzugos Amszterdamra Párizs festőnegyedére a párizsi metróra a breton tengerpartra a svájci Alpokra külön Nem érdekelnek az ügyesen beváltott valuták a megspórolt kemping-vécék és a londoni Soho sárga figurái Fütyülök a Shakespeare-i Stratfordra a doveri sziklák ragyogására az ismeretlen arcok regénytörténetű özönére Undorodom a hónapos végigrohanástól a megtervezett kis nyomorhotelektől s a hastingsi napfölkeltétől és ráksalátától Hányok ha a mórstílusú spanyol katedrálisokra gondolok a megbocsátó fölényű olajos arcu kis butikosokra a vékony csípőjű miniatűr szexbomba utcalányokra a hóragyogásu Mont Blancra Hányok a Kleekkel tömött múzeumokra az ötven Gauguinre negyvenöt Picassóra s külön a bruxelles-i poliklinikára az Unesco üveghomlokzatára s a stonehenge-i őskori kőleletekre Nem érdekelnek a világbölcs eszmecserék kitévedt álmagyarokkal félszivű röhögő kis milliomosokkal tervezőmérnökökkel autósofőrökkel nőgyógyászokkal s az érdeklődő középbalos francia entellektüelekkel akiknek piros szájaszélén olvadt tartár ragyog Fütyülök a piszkos kis Szajna bérhajóira a mosolygó arab vendégmunkásokra az ajándékba kapott kézigránátalakú gyönyörű sötétzöld üvegű Seguinekre s az ötletes piros-fehér színű cigarettadobozokra s magára az acélragyogású Genfi-tóra S okádok a diafilmekre a mesteri felvételekre miket majd itthon nézegetünk a csönd óráiban a lesötétített budai hálószobánkban Okádok a színes levelezőlapokra Egyrészt nem akarok futóbolond világkapkodó lenni aki mesterségesen összeszedi tíz perc alatt vakuvillanású élményeit mert tovább kell rohanni mert mindent látni kell amibe Európa beledöglik ami Európát élteti mamuthatalmakhoz dörgölőző kis hímringyóként vélve hogy így fönntartja magát s megmenti eresztékeiben rothadt kultúráját ami túldesztillált parfőmjeivel mérgezi a halványpuffadt európai arcot ami enervált hajmosószerei lakkos fényében ragyog miközben lakosai fejéről elfogyott a haj Inkább élni szeretnék egyszer fél évig egy délfranciaországi vagy magyar tanyán talán élni mégegyszer egyfolytában hogy nyitott szájamba befújjon a szél Másrészt utálom az ügyeskedést amivel jó öltözetű és tökprimitiv belga rendőrökkel tárgyalunk hogy megbocsássák ügyetlen kis vétségeinket vagy alkudozunk egy kisvárosi penzióban egy olcsóbb gezarolszagú szobáért vagy mosolygunk hogy leszarják a galambok Hugo Victor  sírját a temetőben vagy külföldi kivágásokat gyújtunk nagymellű playbabykról szétnyitott lencséjű premier plan tátogású vaginájukról melynek szélén óriási fekete szőröcskék ragyognak a nagyításban s ha ingyen kapjuk meg is köszönjük illedelmesen s itthon a spejz falára szögezzük hogy legyen étvágyunk a sertéskarajhoz vasárnap Harmadrészt görcsökben fetrengek énem falát úgy szorítom vissza két kezemmel mint a hasamat hogy szétfröccsenve az utcára ne dőljön kapkodok elhagyott gyermekeim után kiknek arcáról szinte örökre letörölte életem száguldása a hajnali harmatot a szétrepedésig átkarolom az összezsugorodott országot hogy testemen érezzem eleven sebeit s jéghideg szivemben dédelgetem sorban elhulló öngyilkosait fogom össze kevés szeretteimet kitárt karral mintha láthatatlan levegőkeresztre feszülnék vagy mint a fejvesztetten dühöngő gazda próbálja összeordítani maradék jószágát de érzi nincs erő benne nincs valóság szeretet nincs vér nincs izom már bensőség pedig annyira szereti őket Agyam üres már s most kellene még megalkotni valamit amiről csak én tudok szabad friss aggyal s ehelyett a fosztogató élet és a megaláztatások sűrű villanydrótjai közt az már olyan mint a pályaudvar ahová egyszerre harminc vonat befut S nincs már állomásfőnök Mindezekért mondom ezt s nem utolsósorban azért mert már csak a nemlétező istent keresem.