Gy. T. arcmása*

Már ezzel kellett volna szembenéznem
december tizennyolcadika óta
amikor is kikerültem egészben
anyám méhéből mint egy idióta
kinek testéből mégis benn maradt
a szép redők közt össze-vissza bújva
egy lábcsücsök anyai hajfonat
mi hatvan év után is visszabújna
Látom apám konok keserűségét
ahogy Oroszországból hazajött
de összeverve sem hajolt a kétrét
görnyedni sújtó hatalom előtt
anyám ereje belém költözött
de szépségéből valami benn maradt
csak ennyi év után nézvést tükörbe
hol van az anyai áhítat?
Fogam végül is összeszorítom hogy
az arcomon ne lássék mennyit ér
ne ismerjék a bennmaradt bolondot
amíg a számról lepörög a vér.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]