| A vajjal festett lányok vonagolnak |
| a szőke nyárban és a homokon nagy |
| foltokat hagynak ahogy lovagolnak |
| puhára izzadt hónaljuk elolvad |
| ahogy a férfiszájig fölhajolnak |
|
| Látnivaló hogy csak ürügy a férfi |
| ki valójában soha meg nem érti |
| miért kell mindig forró nyárban élni |
| miért a tenger s általán miért mi |
| és hirtelen miért kell véget érni |
|
| Pörögnek rángnak szállnak mint a szextett |
| odaadón gyakorolják a szexet |
| bár gyönyörű volt mégis egyre szebb lett |
| ahogy belakják az édeni kertet |
| mint lassú kígyók kényes arabeszkek |
|
| Új nő érkezik épp talán Japánból |
| a sárga vaj ideges otthonából |
| bűvös kis teste olyan mint a páholy |
| alatta még a homok is kilángol |
| de nem marad meg semmi a világból |
|
| A vázlatok végsőkig fokozódnak |
| a lányok is végsőkig vonagolnak |
| s még vonagolnak hogyha sárga holdak |
| nyomában újra érkezik a holnap |
| de az Egész a nagy napon elolvad. |
|
|