| A természet mélyén óriási dal van |
| lepergett a festék szétesett a dallam |
| utóbbi időkben akár csak korábban |
| megint csak remélni kezdtem a korálban |
| ami fölzúg este reggel elenyészik |
| de hatalmas hangja fölrepül az égig |
| békából gyerekből mindenféle hang szól |
| amit a természet maga egybehangol |
| kavicsok kürtök és csiklandós bogarak |
| az éjszaka alól nagy hangon szólanak |
| milliárd szerteszét szálló csillag alatt |
| paskolva mutatják meztelen hasukat |
| „numen adest” mondjuk itt van a kép tessék |
| és kibontakozik a világmindenség |
| látszik az istenség mezítelen bája |
| Tejúton kavarog forgó micsodája |
| zeng a hadak útján zizeg az a sok szőr |
| mit maga az ember pingál vala sokszor |
| festmény lesz a hangból hogy kedvre derítsen |
| így vigasztalja meg magát a kisisten |
|
| Elég volt a derék doktrinér dalokból |
| ki akarok emelkedni a barokkból |
| kettévágott punák marceli duchamp-i |
| meztelen mintáit sem akarom adni |
| bajszos monalizák bajszát borotválom |
| a hipnózis nem kell se a hülye álom |
| okkult vécékagylók kiöblösödése |
| s bugyborékolása tűnjön a fenébe |
| itt van ez az egy nő feketén fehéren |
| ezen a célpontot pontosan kimérem |
| „mindig ez a forma mindig ez a játék” |
| amibe az ember vakon betalál még |
| zenghet a természet bármilyen hangot ad |
| százezer éve az ember csak aktokat |
| pingál a barlangok fekete falára |
| nem is gondol másra már csak a halálra |
| karika van festve a szívre az ölre |
| az van még hátra hogy valaki lelője |
| a festészet mélyén gyönyörű dallam van |
| természeti halál rejlik e dallamban. |
|
|