| Már odaadtam mindent ami kell |
| nem adhatom át amit nem lehet |
| mellem kismarok méreteivel |
| csak ülök mint egy kiszolgáltatott |
| tűzáldozatra fölhajtott tulok |
|
| Jó voltam amíg fetrengtél velem |
| és őrjöngve kapartad a falat |
| bőrétől megfosztott mezítelen |
| még gyilkolásra is elszánt alak |
| kiből reggelre mosoly sem maradt |
|
| Nem baj testemmel megleszek magam |
| mint nyári fűben fekvő piros alma |
| hogy boldogtalanul vagy boldogan |
| abban többé senkinek sincs hatalma |
| mi belül össze-vissza van harapva |
|
| Ha a feleségeddel erre jársz |
| kancsal szememet sem kell észrevenned |
| még húsz évig is összetart a máz |
| de tudhatod hogy annyira szeretlek |
| hogy valami eltört örökre benned. |
|
|