Vázlat a kártyázókhoz*

Elszántan ül és előrehajolva
mintha maga a világ ura volna
Az arca szép ha lehet férfiarc szép
megmarkolva de bénán csüng a balkéz
A könyökével megtámaszkodik
legfőképpen magán uralkodik
elgondolkodva a veszett csatákon
két kezében összesen lapja három
kijátszani ezeket nem akarja
valami végső ütközetre tartja
és visszafojtott lélegzettel állja
hogy elvegye a partiját a társa
aki nincs is magára hagyta tegnap
hogy szembenézzen azzal amit elhagy
ő még remél hogy megnyeri a partit
az ellenfele noha nem maradt itt
kalapja a királyi koronája
az erőt gyűjti be a karimája
esőben ül magában hetek óta
és fogja csak a kártyáit de fogja
pedig nincs is ki ellen játszani
még ellenfélnek akar látszani
de oly nyugodtan ahogy ült a bátyám
öngyilkossága halott délutánján
ki látta lapjain mindent elvesztett
a világháborút a nőt a stexet.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]