Elszántan ül és előrehajolva |
mintha maga a világ ura volna |
|
Az arca szép ha lehet férfiarc szép |
megmarkolva de bénán csüng a balkéz |
|
A könyökével megtámaszkodik |
legfőképpen magán uralkodik |
|
elgondolkodva a veszett csatákon |
két kezében összesen lapja három |
|
kijátszani ezeket nem akarja |
valami végső ütközetre tartja |
|
és visszafojtott lélegzettel állja |
hogy elvegye a partiját a társa |
|
aki nincs is magára hagyta tegnap |
hogy szembenézzen azzal amit elhagy |
|
ő még remél hogy megnyeri a partit |
az ellenfele noha nem maradt itt |
|
kalapja a királyi koronája |
az erőt gyűjti be a karimája |
|
esőben ül magában hetek óta |
és fogja csak a kártyáit de fogja |
|
pedig nincs is ki ellen játszani |
még ellenfélnek akar látszani |
|
de oly nyugodtan ahogy ült a bátyám |
öngyilkossága halott délutánján |
|
ki látta lapjain mindent elvesztett |
a világháborút a nőt a stexet. |
|
|