| A vörös budoár úgy van kivágva mint |
| női szeméremrést takaró vörös ing |
| hogy egyenesen a legbelsejébe látni |
| amelynek rejtekén megtörténhet akármi |
|
| hol nedves idegek szálai tekeregnek |
| de ahol nyoma sincs a kinti szerelemnek |
| belül forr egymaga noha a percre vár még |
| mint izgalmas kohó a nyughatatlan ágyék |
|
| belül forr visszafojtva önállóan a töltés |
| atommá fokozódva oly méreteket ölt és |
| irtózatos erővel készül a robbanásra |
| mikor a combjait a lét elébe tárja |
|
| csináljatok velem tessék amit akartok |
| föl van díszítve már a hajlék és a csarnok |
| hol úgy fogadhatom magamba a fiút hogy |
| magam vigasztalón akár hozzám se nyúltok |
|
| nem kell hozzá fiú aki babrál a záron |
| örökös robbanás készenlétére vágyom |
| amikor megjelen maga a végtelen |
| és belülről magam magamtól szétesem |
|
| (és észre sem veszem és nem is szégyellem |
| hogy önnön sejtjeim így játszódnak velem |
| olyan gyönyörű és belsőmbe zárt vagyok |
| mint vad nőstények és fölrobbant angyalok.) |
|
|