Útvám*

Áll eszelősen az isteni vámház
látja a vámos ahogy sose lát más
ajtaja ablaka résnyire nyílik
bújnak előre belőle a villik
mert sima házfala nem sima pénzt rejt
rejti magában az isteni ékszert
sárfala mértani lágy vonalában
rejlik a házban az isteni Állam
s nem csak az Állam az állami eszme
rézbe papírba előre veretve
állva előtte az isteni kulcsár
lába meredve nem egyszerű úr már
állnak a bukszusok útba benőve
ő úri luxusok isteni őre
féljen az emberek nagy hada tőle
kőkalap illik a fekete főre
állva fasorba vigyázzba-e jaj de
hol van a csipkebokorban a Jahve?
sima a táj sose füstöl a kémény
nyugszik a templom a dombfalu végén
bár keze s lábnyoma porszeme ismert
ebből a tájból elűztük az Istent
Úr csak a pénz maga két szeme látszik
farkas az egyik az ember a másik.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]