A szőke szőke nő a fête galante-on |
egy pillanatra fölhúzza a szoknyát |
de csak bokáig ám a kis kalandor |
a fényes délben máris csillagot lát |
és máris odavan a hódolattól |
|
Repes az ég is hófehér a szárnya |
– a nő kontyából kibomlik a hajtincs – |
a foltos ég valóban egy madárra |
emlékeztet és ezzel semmi baj sincs: |
a hölgy az ég egyféleképp kitárva |
|
A fák inognak vékony lábaikkal |
és hajladoznak rokokó ruhában |
és úgy lebegnek kócos ágaikkal |
ahogy a nők a rózsaszínű bálban |
hol ellenállás bennük már alig van |
|
Hiába póz hiába föltűzött haj |
a nő hiába rejti a ruhába |
ha megjelenik egy hüvelyknyi nyikhaj |
már fölborul a szexualitása |
azt mondják nem hiába második faj. |
|
|