Szent Bruno^*

Haláltánc furcsa bája a szenvedés csuhája a csúcsos végű kámzsa alól vigyorgó árva és függőleges pápa elveszett szárnyalása meredten mint a lárva finom és puha ráncba mindörökre bezárva a mozdulatlan táncba pedig még ugrik jár a forgója és a lába míg az esze belátja hogy a tánc is hiába szép ujja még vigyázza ne nyíljék meg a szája el ne árulja már a Krisztust egy éjszakára Ó hoppla-hoppla tessék csorog alá a festék de még megperdül egy-két kis könny az arcon emlék is százezer lehet még mi beszövi a kelmét eltitkolt sok szerelmét szeretné ha szeretnék és bármilyen merev még a páncél mi a testét beborította enyhébb kis vágyak fölsebezték hogy megroppant a szentség nem szabad hogy nevessék s a ránc alól kitessék a végső meztelenség szeretné ha szeretnék borítsa be a festék mielőtt elfelednék!