Szoba*

Miközben Kennedy három és négy között
Bécsben egy szállóban Hruscsovval küszködött
a világháborún a teaszalonban
tizenkét évesen én is megváltoztam
magam is alig nő magam is alig lány
valaki őrjítő harisnyát húzott rám
hivatásos törpe kísértet lehetett
itt van az arcomon ma is a lehelet
a combom széttette a dolgát értette
magam se tudom még most se hogy mért tette
mikor félálomban és pőrén hevertem
még az is lehet hogy az övé lehettem
vagy csak a testemet a fénynek átadta
ahogy a függönyt a szélére rántotta
a fényben fürödtem ahogy egy felnőtt sem
a kicsi pamlagon hanyatt csak eldőltem
úgy állott fölöttem mint egy Napóleon
ki a fényt figyeli a toszkán tájakon
ő tett magáévá vagy egyedül a nap
szétterült testemet a macska látta csak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]