Falusi élet^*

Falu végén buta paraszt áll hisz nincsen rajta szemüveg a szemének ez mit se használ ő az egészen csak nevet Bele van verve már az orra – szájában ritka fog ragyog – jó mélyen a vityebszki sorsba ő nevet mint az angyalok Szamár nyakát ő átkarolja háttérben piros szoba áll baloldalt mintha anyja volna akit megőrzött a halál Középen meg verik az asztalt kezükben színes kártya van elénekelnek egy-egy nagy dalt üvöltve barátságosan A kis fogat az égre lépve sötétkéken a holdra száll és odaérnek este hétre hol maga Dávid muzsikál mindjárt elkezdődik a koncert csak a szamárnak enni ad ez a falusi arcú József fején piroslik a kalap Mindenki megvan észrevétlen sötétkék holdba lép a láb ők nem a földön élnek – égben és hallgatják a muzsikát.