| Ürügy a lomb ürügy az alkonyat |
| mi láthatatlan madárhangot ad |
|
| megpendített lanton a húrozat |
| nem számít semmi csak a rajzolat |
|
| ami kilátszik az egek alól |
| a rigó láthatatlanul dalol |
|
| a lombok tömbje tömbök lombja csak |
| hogy kifejezze azt ami tavasz |
|
| de tavasz sincs csak színek költeménye |
| mintha a tájat zsongás töltené be |
|
| nincsen levél és nincsen klorofil |
| csak mit az emberfia maga bír |
|
| remeg a mozdulatlan alkonyon |
|
| a felhő is egy eldobott pamacs |
| az églavór szélébe dobva csak |
|
| fák törzse áll minthacsak papirosból |
| lenne kivágva és nem is farostból |
|
| nem száll a szél a fák közt megmeredt |
| kék rácsok között keres leshelyet |
|
| mint láthatatlan szép ragadozó |
|
| a földön húzódó természetet |
| amikor még a földön létezett |
|
| mikor az ember nem vesztette el |
| akiért már az Isten sem felel |
|
| ki maga is csak gondolat maradt |
| a francia forradalom alatt. |
|
|