Vörös modell^*

Orosz hóban vándorló apámat idézi a lábfeje a lábnak bakancsbőre változott bilinccsé benne való lábaszára ninccsé kinn az orosz hó hidege hangol egy méterre állnak a barakktól aminek a fagyott fala ó-zöld őrizte apámat az orosz föld hogy két hegyes szuronyú pufajkás kirgiz megkívánta a bakancsát vesd le! vesd le! – ütötték előre de jött a tiszt s mindkettőt lelőtte mert a bakancs őneki magának kellett volna mint egy burzsoának így inkább kihajtotta a hóba így menetel apám évek óta hómezőkön torlaszon keresztül de apámnak a könnye se rezdül csak menetel égőkék szemével ukrajnai Padrovkáig ér el és inkább belenő a bakancsba csak életben tartsa a bakancsa így járt ki a jeges reterátra így gondolt az ő kicsi fiára s visszafele hatszázezer ötszáz nyomot hagyott mit a hóban nem látsz Isten hazasegítette Ámen A bakancs megmaradt de apám nem.