A teraszon*

Ennyi pimaszság nincs egy gyerekemben
sem de talán a nyári egeken sem
amikor még nem mosolyog a nap
se szempillái már meglátszanak
kivillan a szemöldöke alól
a nyár a fény és lángol és dalol
a víz a fa a fű a sárga táj a
felhő rászáll az isten homlokára
kacsint a nap úgy ahogy nem kacsint más
szemhéjából kibujik a kacsintás
annak a nyárnak vége sohasem lesz
ebbe a lányba isten is szerelmes
és megbolondul ha lefekszik este
hogy ezt a szemet újra megkeresse
ezt az arcot ezt a kokott napot
– Gyereke is van – Még mit akartok?
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]