Ennyi pimaszság nincs egy gyerekemben |
sem de talán a nyári egeken sem |
amikor még nem mosolyog a nap |
se szempillái már meglátszanak |
|
kivillan a szemöldöke alól |
a nyár a fény és lángol és dalol |
a víz a fa a fű a sárga táj a |
felhő rászáll az isten homlokára |
|
kacsint a nap úgy ahogy nem kacsint más |
szemhéjából kibujik a kacsintás |
annak a nyárnak vége sohasem lesz |
ebbe a lányba isten is szerelmes |
|
és megbolondul ha lefekszik este |
hogy ezt a szemet újra megkeresse |
ezt az arcot ezt a kokott napot |
– Gyereke is van – Még mit akartok? |
|
|