| A nyűtt kutya merengve lóg a láncon |
| a végleg elmulasztott ifjúságon |
| és élményeken jóval túlhaladva |
| tulajdonképpen már a lánca tartja |
| előtte csont mögötte háza göthös |
| szomorú szemmel a felhőkbe bökdös |
| hátulról Hága látszik nagy toronnyal |
| de különben maga se tudja hol van |
|
| Ő volt az eb Az utcák óriása |
| mikor szőrbe csavarodott a háta |
| ahogy rohant s a fényes kis szukák |
| menekültek sikátorokon át |
| Ő volt az eb A királyok királya |
| hosszú feje most a felhőbe mártva |
| az égi mezők felé szimatol |
| hogy Isten merre lehet valahol? |
|
|