A Részvét^*

William Shakespeare: „S a részvét, mint viharon vágtató Csupasz gyerek vagy mint a láthatatlan levegő hátán egy kerub” Szabó Lőrinc fordítása A végtelen úgy úszik mint a haj a levegőben összebogozódva kifésületlen vonalaival míg magával rántja a semmi sodra Minden mi van nincs ami nincs lehet még a valóság kibomlik mint a rózsa aztán elragadja a végtelenség egy bűneibe megszakadt bokorba Nem mi cselekszünk hanem ő cselekszik mi maga nincs vagy éppen hogy csak volna a nő pedig a puszta légre fekszik mintha meg volna hipnotizálódva Egyszer láttam egy ilyen lady Macbeth- tetemet feküdni a levegőben amiből végül olyan nagy harag lett jó hogy a barátomat meg nem öltem ő hipnózissal arra kényszeritett hogy kedvesével egyszer lefeküdjem de ez nem volt inyére egyikünknek sem nem akartunk elveszni a bűnben a leány teste hulla-mereven csak úgy lebegett a légben mint a nádszál én megragadtam mint kit esze elhagy egy konyhakést a kenyereskosárnál s tövig bevágtam barátom szívébe a szúrást csak a szegycsont fogta föl hogy épp hogy megbuggyant a véredénye úgy élek mint ki valakit megöl de karját óvatosan visszafogják mint boszorkák a lady Macbethet ki azóta az örökkévalóság létezhetetlen párnáján lebeg.