| Felfoghatatlan minden ami van |
| mi úgy csinálunk mégis mintha tudnánk |
| ki vágtatott végig a faluban |
| hol annyi baj és annyi hó zúdult ránk |
|
| Begörnyedett a ló nyakára mint |
| zsoké ki pedig rég nem versenyez már |
| kis izmos testén átizzadt az ing |
| kemény kezéből kifordult a kantár |
|
| mivel irányította a lovat |
| most csak vakon a fehér hóba száguld |
| hogy mondjon még valami fontosat |
| amit még eddig nem tudtunk apánkról |
|
| talán csak azt hogy mi is meghalunk |
| ha a lovas a lováról lefordul |
| hogy addig élünk ameddig vagyunk |
| aztán megőrülünk az izgalomtól. |
|
|