| A keze egy királyné könnyű keze lehetne |
| mindennap arra várnék hogy eljön estelente |
| két tenyere közéfogná az arcomat |
| és én meg az övé lehetnék mint a pap |
|
| van valami a válla feszített vonalában |
| a dudorodó száj a számhoz ér mint az áram |
| a fölkapott ívelt orr mintha szimatolna |
| haja szagokkal telt rőtpiros szénaboglya |
|
| kiálló tomporát úgy fogja át a szoknya |
| mintha a papdiák rajongó karja volna |
| a blúz olyan fehér hogy szinte megreped |
| míg primitív szemén harangok csengenek |
|
| igen ő volt talán a legszebb szerető |
| a remetei lány az alig hihető |
| animálisan és türelmetlen szerettem |
| övé a szenvedés ki meglakolt helyettem |
|
| mert nem vállaltam el tőle a gyereket |
| ki anyámnál ezerszer jobban szeretett |
| kinéz az ablakon negyvennégy év után is |
| ha nagyon akarom talán még megbocsát is. |
|
|