Gyapotkereskedés New Orleansban^*

Sose tudtam hogyan lehetne a történelmet egy mederbe terelni a pillanatot amit beborít a gyapot Azt éreztem hogy állni fognak az emberek a nyomorultak és elmélyedve nézve hogy északon milyen a gyapot mi fekszik csak kiterítetten ők állnak csak a fénnyel szemben és vizsgálják a gyapotot mint régi római papok Állnak kalapban cilinderben egyetlenegy pontra meredten mi befogja a századot nézik hogy milyen a gyapot Bele se gondolnak milyen lesz a nadrág mit a gyerek felvesz mikor szombaton fázni fog de beborítja a gyapot Tűnődnek és tájékozódnak az újságban mit hoz a holnap esik-e vagy a nap ragyog kapnak-e elég gyapotot? Az üvegablakok mögött hallani hogy a pénz pörög az irodista mocorog hogy milyen drága a gyapot A beeső fény áramában állnak egy szent liturgiában tapintják tépik a gyapot szöszeiben az anyagot Ekkor született nagyapám meg aki Magyarországra átmegy és csinál egy vállalatot minek alapja a gyapot Hogy tudtak akkor ülni állni hogy tudtak anyagot csodálni ahogy egy élő mamutot amit beborít a pamut Aztán csak álltak önfeledten mint királyok a trónteremben és vizsgálták a gyapotot és sose lettek boldogok Mert föltűnt akkor a Lenin már aki nemcsak papírra firkál míg félrenéztek a a papok fölgyújtotta a gyapotot.