Nő mangóval^*

A végtelenség szurdokában egy vastag szájú asszony ül ferdére dőlt lila ruhában és attól fél hogy elrepül gyanakvó szemmel nézi azt a kertben munkálkodó egyént ki bátyja lehet vagy az apja kit a szemével tetten ért mit akar az az öreg ember a virágok közt mit matat aki végtelen türelemmel kialakítja az utat amin majd el kell mennie a vastag arcú lila nőnek a mérhetetlen semmibe és nem hiszi hogy visszajőne hová kell mennünk kik vagyunk a szurdokból honnan jövünk ha ilyen könnyen meghalunk és egyszercsak elröpülünk fehér virággal a hajunkban vörös mangóval a kezünkben a földi léttől bonyolultan az ifjúságtól kimerülten el kéne szállni mint a fecske ahogy csinálta nagyanyám kiállt a kertkapuba este szivárvány nőtt két oldalán ami először megemelte nem látszott csak egy lila folt s az isten udvarába tette mikor már olyan könnyű volt.