Három nővér^*

Mindegyikünk lábszára vastag s bár régen elmúlott a früstök úgy élünk mint kik megszakadtak de Olga reggel óta prüsszög mert annyi ajzószert kapott be mit álcázott bazsalikomnak nem kell hozzá két centi vodka a falak maguktól inognak hogy kitárul a végtelenke és bámulunk akár a holtak magunk elé csak éjjelente farunkat ide-oda tesszük nem gondolunk az ifjúságra hol elrejtjük hol kidüllesztjük kinek vastag a lábaszára magától mindig ezt csinálja a létet hordva mint a kesztyűt Olgácska Irinácska Mása és hol fölhúzzuk hol levesszük vagy elrejtjük a szoknyaráncba valaki mindig hegedül de a szomszédban és nem nekünk mi röpülünk egyhelyben ülve míg elmúlik az életünk kinek vastag a lábaszára az olvas alszik didereg és úgy gondol az ifjúságra hogy a falon túl mi lehet nem mondhatjuk hogy semmi sincsen vagy ott már elveszett az út nem mondhatjuk hogy nincsen Isten amit még magunk sem tudunk.