| Az elmeosztály hosszú folyosóján |
| kíméletlenül haladt minden órán |
| a lét vízszintes páternosztere |
| s egyetlen kínzó kérdés záporoz rám |
| paranoiásan: lefeküdt vele? |
|
| Nem érdekelték már a csillagok se |
| hogy lefele hullnak vagy fölfele |
| a mindenség terében cél se ok se |
| az ember áll vagy zuhan lefele |
| s a szerelem gyümölcse rossz-e jó-e – |
| csak az a kérdés: lefeküdt vele? |
|
| Az se mi van a csillagokba írva |
| hogy mit rótt rájuk az Isten keze |
| vagy hogy talán a végén beborítja |
| a mindenség aranytekintete |
| csak az hogy mi a lány valódi titka |
| legbensejében: lefeküdt vele? |
|
| A féltékenység őrült tartományán |
| nem figyelt senkire és semmire |
| csak arra hogy a kulcslyukon mi vár rá |
| ha kitárul a lét egy résnyire |
| hogy föloldozná vagy megbabonázná |
| a felelet. Hogy lefeküdt vele. |
|
|