| Nem is tudom hogy kerülök ide |
| s bár nem emlékeztetek senkire |
| a lábam mint a kályhacső úgy áll |
| olyan vagyok egy leendő király |
| felnőttesen a fekete kalapban |
| hogy mindjárt megnyílik alattam |
| a vörös föld amin a talpam áll |
| is érzi rajta leendő király |
| vetette meg a lábát nagy kalapban |
| a föld is mindjárt megnyílik alattam |
| pedig egy gyárudvarból egy sivár |
| lichthofból jöttem mint egy proletár |
| de fölöttem a repdeső vörös fák |
| megérzik a testvériség hatalmát |
| mi pár év múlva mindent elsöpör majd |
| mikor a történelem vörös szele fölhajt |
| a vörös lombokat is hallani |
| hogy mindenkiből lehet valaki |
| a kettétört fák vörös levelek |
| társaságában király lehetek |
| oly ideges a táskám a szívem |
| hogy nem hasonlít hozzám senki sem |
| és túlnőve a vörös lombokon |
| mit is király? Egy zseb-Napóleon. |
|