| Lebeg Vityebszk fölött a kék szárnyú idő |
| ami egy faragott órába van bezárva |
| Bella már szállni kész de mégis azt kiáltja |
| Chagallra szorosan tapadva: ő az – ő! |
|
| Soha nem hagylak el ne félj kicsiny szerelmem! |
| ebben az örökös órában utazunk |
| e roskatag falu fölött vezet az út |
| ami karjaiból már el nem enged engem |
|
| Heringkereskedő apád a hátizsákban |
| cipeli az ezüst síkos heringeket |
| hogy mint az áldozat a súlyt tovább viszed |
| ahogyan Ábrahám is megbízott Izsákban |
|
| ők sajátmagukat áldozták föl teérted |
| töpörtyü-kis zsidók jiddisünnepeken |
| betevő falatod hogy mindig meglegyen |
| képezték magukat fűszerkereskedőnek |
|
| A gének csak a gének csinálnak rossz falukból |
| tündöklő palotát havas látványokat |
| ahová bármikor is hazalátogat |
| az ember ha a sors belül előbbre rukkol |
|
| De Bella az a nő az a valódi bárány |
| akit föláldozott Ábrahám istene |
| hogy a heringeket azután ő vigye |
| a koporsó-időbe zárván s rája várván |
|
| Vityebszkben ahol az órákban nincs hiba |
| hogy negyven év után New Yorkban majd csak egyszer |
| föloldódik a kék egekben mint a vegyszer |
| aztán a mennybe leng ahogy Szűzmária. |
|
|