Perspektíva II. Manet erkélye*

Manet fekete erkélyesei
kik ülve állnak lassan állva ülnek
mattsárga dobozokká merevültek
nem akarnak kinek se tetszeni
holt arca van mindegyiküknek
Már nyolcvan évvel korábban sem éltek
fehér ruhákban lengtek látszani
puhán omoltak el mint valami
örmény vagy arab arcok feketélltek
az ember tudja hogy nem az ami
Csak néztek mint Rozi a moziban
a férfi könnyen tartott egy szivarkát
érvényesült a nyakkendő a halk hát
jelezve nem csak az van ami van
megnyilvánul majd egyszer az igazság
Most mindhárman koporsóba kerültek
becsavarozott szögek a szemek
és deszka-arca van mindegyiküknek
s a metamorfózisban odalett
a térdizület és a becsület.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]