| Mózeske fekszik a mózeskosárban |
| a partra zúgó folyóáradásban |
| idegesen az egyiptomi nyárban |
|
| Mózeske él még fölkapott nagyujja |
| végét a szolgáló szájába dugja |
| pirospozsgásan vigyorog az Úrra |
|
| Véletlenül maradt meg mint a tenger |
| s a Nílus gyönge gyermeke sok ember |
| kapkod körüle szír szárd bamba berber |
|
| De csupa nő Nézik a kis oroszlánt |
| aki az előbb még folyóhabot hányt |
| hogy most is mindjárt kidobja a rókát |
|
| hogy mért tették a ringató kosárba |
| teste vöröslik nyelve színe sárga |
| és egész Egyiptomot leokádja |
|
| dadogva csuklik kicsi hasa görcsöl |
| de meglátja a tündöklő időből |
| az Istent ki a felhőből előtör |
|
| és megmutatja ki a fáraó fent |
| s ebben a partra szakadt sárga jöttment |
| kölyökben felmutatja már az óment |
|
| a nyomorult kis Mózest partra mentve |
| a szír a szárd a pun nagy nép lehet de |
| csak Izrael mehet föl az egekbe. |
|
|