| A világ végül le van redukálva |
| az Államok ötágú csillagára |
| sörre – piára – s végtelenül sárga |
| körtére festve de már félbevágva |
|
| a háttérben a Capitóliumra |
| végeredményben nem is olyan ronda |
| ahogy finnyásan egy gall dáma mondta |
| de el van rejtve valahol a bomba |
|
| és az hallatszik ki a szörnyű képből |
| függőlegesen egy kicsit felénk dől |
| ketyeg az édes giccses szürke macska |
| mintha kis karma a bombán kaparna |
|
| a papaya a rózsa és a szőlő |
| üvegbogyóiból e zaj előjő |
| a falra festett televízióból |
| a piros székből s ez már sok a jóból |
|
| sok a színekből sok a papayából |
| az akrilból a Lincoln Ábrahámból |
| lehet hogy az egészre maga rászól: |
| „elegem van az emberárulásból” |
|
| Az nem lehet hogy annyi szív hiába… |
| ontja vérét a demokráciába |
| nyakkendőtűbe sávba papayába |
| hogy elmenjük a… legvégső határra |
|
| itt minden megvan ami szögletes |
| itt minden gyerek lassan szőke lesz |
| itt lehet élni de nem érdemes |
| ha így haladunk végül sör se lesz. |
|
|