| A körme piros olcsó ordenáré |
| de az enyém volt mindig sose másé |
| és érte magamat is megvetettem |
| de huszonhárom évig őt szerettem |
| először vele indultam a bálba |
| megbabonázott akkor is a lába |
| nyitott szandálba pántba bújtatottan |
| már akkor is a nyomában loholtam |
| perdült a tánc és úgy járta a szvinget |
| nem csodálkozom végül is hogy így lett |
| középre álltak izzadt táncosok |
| s csak azt nézték a lába hogy forog |
| én öklendeztem hánytam kint a kertben |
| mért ilyen szép valaki – úgy szerettem |
| az esküvőn anyám azt mondta: kurva |
| ahogy kiállt cipőjéből az ujja |
| kárminra festve szögletesre vágva |
| én meg azt éreztem hogy milyen árva |
| mint az Egyesült Államok nagyujja |
| meredt pirosan a poros betonra |
| a sarka vastag tömpe tompa jó nagy |
| érte írtam a disszertációmat |
| a professzorok előtt hajladoztam |
| de közben is a körmére gondoltam |
| piros volt olcsó csaknem ordenáré |
| de az enyém volt mégis soha másé |
| sose hiányzott ujjáról a festék |
| most itt a fuss el véle Vége Tessék. |
|