| Egy üvegkalickában üldögéltem |
| absztraktan s konkréten mint egy cipő |
| csodálkoztam a régi érzeményen |
| hogy mögém türemkedett az idő |
| melyből mint egy átlátszó méhlepényen |
| az emberek közé lógok elő |
| Radnótival születtem egyidőben |
| eltekintve hogy nem vagyok zsidó |
| nekem az asztmám volt a héberségem |
| de mégis megmaradtam az a fő |
| egy üvegkalickában üldögéltem |
| de nem kellett nagyon hosszú idő |
| s az üvegkalickámat összetörtem |
|
| Most itt vagyok mezítlenül a kertben |
| és kuporgok a fűben egy nagyot |
| nőket és férfiakat is szerettem |
| azt hiszem voltaképp buzi vagyok |
| a háborúban asztmás hevületben |
| rohantam át a huszadik századot |
| és nem sajnálom hogy nem is lehettem |
| nagyobb festő mint amilyen vagyok |
| A víz vonzott inkább mint a rulettben |
| a futkározó kicsi állatok |
| ahogy golyók keringtek körülöttem |
| nem bírtam hosszan el a nő-szagot |
| az időmet az őrületbe öltem |
| mint éles késbe az erőszakot |
| a hentesnél csodálkozom veszetten |
| hol a kampókon véres állatok |
| csüngnek vörösen hosszában keresztben |
| és a helyükön nem én lógok ott. |
|
|