A Gitáros*

Ő mintha sírna ő mintha nevetne –
a szomszéd házban lakik a szerelme
de háttal áll neki a sűrű lombban
egy ásítást nyom el talán unottan
kecses előkelő a húrfogása
de arca olyan mint a dús pogácsa
fényes selyemharisnya van a lábán
kis tarkafény szalad a húspogácsán
egy húron játszik – ciróka-maróka –
lecsúszik a fejéről a paróka
extázisában arca félrevetve
még az is jobb lenne ha énekelne
ujjai mocorognak mint a tetvek
egy éj alatt egy évvel öregebb lett
következik az istenverte fázis
a csonka húron minden hang nazális
borzong a kert borzong a hang a húrban
az égre néz s nagyon bízik az Úrban
pelerinjét a karjára veti
de lehet hogy Isten se szereti.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]