| Magányos vagyok mint a bányaló |
| kire folyamatosan hull a hó |
| örökösen a csille mögött menni |
| a sötétségbe húzni az se semmi |
| azt hiszem ez is elgondolható |
|
| Valaki vegye kézbe sorsomat |
| ki könnyen ajándékot osztogat |
| fölöttem rühös ég a tompa foltok |
| terjengő sátra mára összeomlott |
| teljes súlyával nyakamba szakadt |
|
| Azt cipelem a túlvörös tetőn |
| talán utolsó figyelmeztető |
| hogy valahogyan megmenekülök |
| csak festek nézek embert nem ölök |
| talán még az is elkerülhető |
|
| sárga út bevágva a pofámba |
| mint a borotva a nyakam nyiszálja |
| a kémények a füstös utca végén |
| ők se hagynak égre pipálva békén |
| s én belegyökerezzek a magányba |
|
| Az isten rám rogyott mint kiömölt zsák |
| gallérom alá gördültek a morzsák |
| elleptek engem mint az utca foltja |
| egy festő lettem akiben naponta |
| megvalósult az örökkévalóság |
|
| kit végül is mint a bányalovat |
| ilyen rühös és veszett ég alatt |
| ki kell végezni ne kelljen gebedni |
| a lucsokban kutyák elébe vetni |
| mi belőle végtére megmaradt. |
|
|