| Kis mafla Miss mint napsütötte bábu |
| pirospozsgás és buta mint az ágyú |
| kecses cipőben is hatalmas lábú |
|
| szeppenve áll és álldogálva szeppen |
| már benne van a nő mint tó a cseppben |
| a viharfelhőknél is hevesebben |
|
| az őrült tájban ő pedig parányi |
| összességében is ha van egy lábnyi |
| már csak a kész nőt kell benne kivárni |
|
| Körül a táj oly borzas és sötétlő |
| két karbunkulus szeme mint az égkő |
| veszetten rohan bennük két sötét ló |
|
| a kesztyű föl van húzva könyökéig |
| amivel lenyűgözi majd a férfit |
| ha szívében a szerelem megérik |
|
| ó Istenem úgy tartja a levélkét |
| kis antilop kezével mintha kétrét |
| papírját kezéből kitépnék |
|
| ő meg szorítja ahogyan csak bírja |
| mert az a név már régen föl van írva |
| erre a szélben repdeső papírra |
|
| ki a viharban végleg elveszejti |
| vagy húsz év múlva a sárba leejti |
| és ottmarad? Vagy nincs rá írva senki? |
|
| Ó istenem őrizd e maskarát meg |
| s a női sorsot amin egyszer átmegy |
| felöltözve vagy meztelenül – áldd meg! |
|
|